udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
5
találat
lapozás: 1-5
Névmutató:
Schneider, Isa
2008. augusztus 23.
Isa Schneider, alias Szálasi Izabella orvos, író, akvarellista, otthona és rendelője van Aachenben és Budapesten, pedig szülőföldje Erdély, Marosvásárhely, innen indult, emlékei ide kanyarodnak vissza. Kis ház titka című kötete a Föld utcai szülőházba vezet vissza. Judit szimfóniája c. regénye borítólapján a szerző egyik impresszionista akvarellje látható. A különös szerető című könyve a diktatúra idején játszódik. A Hordalék című regényében fény derül arra, hogy Frizeczky Pétertől a Ceausescu-diktatúra csupán az emberhez méltó életet rabolta el. A Rablómesék történeteket jelenít meg, míg a Köntörfal a nemrég megrendezett ötvenéves találkozó szinopszisát adja az olvasó kezébe. A tizenegyedik parancsolat mellett felfrissíti az olvasót a Falevelek c. verseskötete. Marosvásárhelyen a Bernády Házban szeptember 2-án Káli Király István fogadja majd az írónőt. /Ismét hazanéz az orvos, író, akvarellista Izabella…= Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./2008. szeptember 5.
Dr. Isa Schneider, azaz Szálasi Izabella Németországban élő regényíró egy könyvbemutató erejéig hazatért szülővárosába, Marosvásárhelyre. A budapesti K. u. K Kiadó által megjelentetett köteteire sokan voltak kíváncsiak a Bernády Házban. Művei – A különös szerető, Csókolj meg utoljára, Judit szimfóniája, Tizenegyedik parancsolat – méltatását Veress Pál vállalta el. /Nagy Botond: Isa Schneider Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./2015. március 28.
Levél Németországból
Nem először szólal meg a Múzsa oldalain Isa Schneider írónő. A honvágy olykor nosztalgiázásra készteti, marosvásárhelyi emlékei mindegyre lírai húrokat pendítenek meg benne. A napokban küldött németországi sorai is ifjúkori szülővárosa féltve őrzött emlékképeit idézik fel. Ezeket tesszük most közzé azzal a jó hírrel, amelyet kísérőlevelében is jelzett: rövidesen erdélyi olvasói számára is elérhetőbbek lesznek a könyvei. Dr. Szálasi Izabella, ahogy itthoni barátai ismerik az orvosnőt, alias Isa Schneider író, költő, festő megegyezett a Bookman Kiadóval, hogy a közeljövőben megjelentetik és nálunk is terjesztik a köteteit. Elsőként Az orvosnők korán halnak című könyve lát napvilágot, majd rendszeresen követik a sokak által kedvelt, sikeres kiadványok, A tizenegyedik parancsolat, a Lángba borult a tenger, az Őrültek a fedélzeten, a Hiúzasszony nem szeret, A különös szerető és a Magyarországon már számos olvasó tetszését elnyert többi mű.
Isa Schneider
Az én Marosvásárhelyem
Gyermekkorom városa, Szüleim bölcsője, koporsója, sírhelye. A református temető. Színek, fények, virágok. Régi, kedves, vidám temető. Oda jártunk tanulni, találkozni, csókolózni.
Én csak úgy nevezem: a Város. Az Egyetlen, az Örök. A sehol meg nem található. Ami nem térhet vissza. Az Út egyirányú… A tőle elvezető utak fél szívekkel vannak kikövezve, melyek másik felét mi hordjuk magunkban, mi, eltávozottak, távozásra ítéltek, elátkozottak… Pedig a Város maga volt a fény, míg a lámpákat ki nem oltatta a Hatalom…
A Városháza figyelmeztető ujjként mutat az égre. Csodálatos szecessziós díszítései befonják az Emlékezetet. Mondják, alapzatába régi székely furfanggal csirkecsontokat helyeztek, mert a pallér nem akarta odaadni feleségét befalazásra…
Valahol ott fekszik az Erdélyi-medence közepén. És ott lebeg az Időben, tőlem úgy plusz-mínusz húsz év távolságra, az érzések és érzékek, érzelmek, illatok, látványok, szerelem, sajnálat, reminiszcenciák között. Valahol az emlékek mohája: a feledés és a fájdalmak alatt. A régi és új, az álom és ébrenlét határán. Talán el is juthatnék oda, ha elalvás előtt rálépnék az egyáltalán nem biztos útra, mely inog, hisz históriából épült… De ha világos volt, ha sötét, ha a nap kelt, vagy alkonyodott, ha tombolt a napfény a Maros vizén, vagy feljött a Hold és ragyogott a parázs, vagy megcsillant a fény a villanydrótokon, melyeken távozás előtt fecskék gyülekeztek, ha sétáltunk alkonyatkor az akkor még fel nem tört Főtéren… Ez mind-mind a Városhoz tartozott, maga volt az élő, lüktető, lélegző Város, körülölelt…
Azóta mitikus és transzcendens változások történtek az Időben.
Ha lehunyom a szemem, látom az utcákat. Madarak ülnek a lombjuk fosztott fákon, csiripelés, zongoramuzsika hallatszik. Valaki gyakorol. Az ágakon keresztül átsüt a leáldozó Nap. Járom az utcákat, melyeken ott ténfereg a Történelem. Az emberek szemében nehéz évtizedek tompa fénye csillan. Sárga házak, rózsaszín házak, rozsdaszín délután, szőke hajnal. Bolyaiak, Köteles Sámuel, Balassi Bálint, Petőfi Sándor, Bem vezérkara, Borsos Tamás, a város főbírája, Bernády György városépítő polgármester. A Tékában ülök, ketten vagyunk kísértetek. A másik gróf Teleki Sámuel, Erdély kancellárja.
A Városháza színes majolikacserepei, a Kultúrpalota hallja, Tükörterme, a harmadik emelet márványkorlátja és műtermei jutnak eszembe.
Egykor hírül adatott: "Az Apolló palota szálájában burgerbál leszen, viasszal leszen kivilágítva, ha sár nem leszen…" S jóval később: "Szombat este az Apollóban elvtársi összejövetelt rendez a Harmadév! Gegő zongorázik!"
A Menzán a pénteki bableves illatát érzem, és randevúm van az Apolló melletti kis cukrászdában. Szívesen elmennék, hiszen barátaim, szerelmeim Emlékei várnak. És a Párhuzamosok, mint tudjuk, Marosvásárhelyen találkoznak…
Népújság (Marosvásárhely)2015. május 12.
Hogyan szerettem meg Szálasi Schneider Izabella könyveit?
Olvastam a Múzsában egy cikket Szálasi Schneider Izabelláról. Volna egy adalékom az említett író személyéhez.
Isa Schneider Marosvásárhelyen végezte az orvosi egyetemet, ahol időnként évfolyam-találkozókon vett részt, társainak a saját könyveiből ajándékozott.
Közös ismerősünktől, egykori diáktársától tudok tevékenységéről. Nemcsak fest, hanem ír is, és sokan olvassák könyveit. Kaptam én is olvasnivalót, majd az Isa weboldalán megadott e-mail címre megírtam, hogy tetszenek a művei. Választ is kaptam.
Körülbelül harminc könyve jelent meg Magyarországon, versek, humoreszkek, regények, "szórakoztató irodalom", de ott van a Képes versek–Képek–Versek kötete, melyben művészi hitvallása olvasható.
Ez évben megvalósult az én nagy álmom is, itthon Erdélyben, a Bookman könyvkiadó segítségével hozzáférhetők Isa Schneider regényei, amelyek a pozitív gondolkodást sugallják.
Állandó rovata van a www.irodalmibableves.hu internetes újság Ákombákom című rovatában.
Ugyan egyedül ünnepelte a hatvanadik érettségi találkozóját, de sok kedves ismerőse volt jelen a múlt év novemberében megrendezett budapesti könyvbemutatóján és itthon Erdélyben, a Homokzene az alagútban című galériamegnyitón, ahol Kilyén Ilka színművésznő a Homokzene verseskötetből olvasott fel.
Minden könyvét, a letehetetlent, alig várjuk.
A Bookman kiadó gondozásában megjelent kötetei – Az orvosnők korán halnak, Csókolj meg utoljára, A tizenegyedik parancsolat – megrendelhetők a www.antikvárius.ro online oldalon vagy megvásárolhatók a könyvesboltokban.
A www.isaschneider.hu weboldalon is olvashatnak a szerzőről.
Tartalmas időtöltést kívánok minden kedves olvasónak Isa Schneider könyveinek társaságában.
Pál Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)2016. január 30.
A Föld utcai lányok
Mostanig nem tudtam, hogy létezett egy ilyen nevű kis marosvásárhelyi utca, s az innen származó lányok irodalmat és történelmet írtak. A sorsukról írónak meséltek, ő pedig leírta az életüket, amely másként alakult, mint ahogy azt nekik eredetileg a szülőföld szánta.
A Föld utca a Városháza mögött húzódott. Ezeket az utcákat nevezték korábban Nap, Hold, Föld utcának, csak úgy, székelyesen. Voltak, akik úgy tartották, ez a világmindenség. Azon a környéken laktak egy darabig a Föld utcai lányok. Később átkeresztelték az utcájukat egy más névre, és egyéb dolgok is történtek. Aztán szét is széledtek, ki merre látott. Eltelt negyven év, amíg egyikük, Isa Schneider, egykor dr. Szálasi Izabella tollat ragadott, telefont vett a kezébe, leveleket írt, és elkezdett érdeklődni az elmúlt életek iránt. Így született meg a Föld utcai lányok ciklus eddigi tíz regénye. Az utolsó a napokban jelenik meg a Bookmann Kiadó gondozásában. A címe: Elfelejtett gyümölcsök.
A könyv a Maros partjától Izraelig és Németországig viszi el az olvasót. Néhányan már olvasták is a regényt, és röviden összefoglalták róla első benyomásaikat.
Egy művészt és egy irodalomkritikus méltató gondolatait idézzük.
Veronika Diekmann zeneművész, Németország:
Elolvastam az Elfelejtett gyümölcsöket. Aztán visszafele kezdett velem repülni az Idő, és hirtelen ott voltam, odahaza. Mindennek éreztem az illatát, mellbe vágott a Víkendtelep vizének szőke, utánozhatatlan illata – szomjas leszek, ha eszembe jut. A könyvet olvasva, szinte kortyolni lehet a cementlapi forrón bágyadt hangulatból… Nekem másak az emlékeim, mint neked. Én "más korban éltem", e vad, szuroksötét, aljas kor nem gyötört meg, mint téged, mégis sok-sok minden felelevenedett, ahogy olvastam. Úgy lépnek elém a ködből az emlékeim, mintha valaki, valami felébresztette volna őket Csipkerózsika- álmukból, és hosszasan néznek rám. Nagyon kemény visszaemlékezések a tieid. Mintha a fiókodban tennél a helyére mindent. Mint Föld utcai lány, láttam az életed, mégis kiderültek most nagy titkok, félések, keserűségek… Ezekről nem tudtam. Nagyon jó írás, nagyon tetszik, nagyon élő is. Bár emlékek, annyira élnek az indulatok, hogy a kötet valósággal magával ragad. Köszönöm, Izuka!
Dénes Ildikó irodalomkritikus, Románia:
Isa Schneider Elfelejtett gyümölcsök című könyve többféle szempontból is megközelíthető: emlékirat, történelmi regény, vallástörténet, ismeretterjesztő irodalom, útikönyv, korunk hiteles krónikája. Elbűvölő tájleírások váltakoznak döbbenetes drámai részekkel, egy fájdalmasan szép barátság története fanyar iróniával. Mindez leplezetlen őszinteséggel és nyíltsággal: "Nem kell elfeledni az ilyen dolgokat, és beszélni, beszélni kell róluk, valahányszor kinyitjuk a szánkat". "Ha elhessegetem, nem írom le, nem lesz hiteles a korrajz, amit írok…" Ez a könyv ablak arra a világra, amiben éltünk és amit túléltünk. Ugyanakkor rácsodálkozhatunk arra is, hogy mindennek ellenére mennyire szép is lehet(ne) ez a világ, ha észrevesszük. "…hiszen vannak ilyen pillanatok az életben, hogy valami elmondhatatlan csoda része leszel"… Jeruzsálem leírásánál a Mennyei királyság (Kingdom of Heaven) című film jut eszembe: "What is Jerusalem worth? Nothing. Everything!" Ez a könyv sodró, lendületes, szikrázóan szellemes, egyedi, csak Isa Schneiderre jellemző stílusban megírt zseniális alkotás. Elolvasva nemcsak rengeteg új ismerettel leszünk gazdagabbak, hanem azzal a meggyőződéssel is, hogy "az út felfele visz. Talán a Mindenségbe". Ez a tizennegyedik könyv, amit Isa Schneidertől olvastam. Minden könyve más, és minden sora magával ragad. Igazi esztétikai élvezet. Ha azt mondom, hogy Isa Schneider számomra az utóbbi évek legnagyobb könyvélményét jelenti, keveset mondtam. Tulajdonképpen életem egyik legnagyobb kalandja az, hogy rátaláltam. Köszönöm.
Szeretettel ajánlja a könyvet elolvasásra e kis előzetes szerzője is.
Mátyás Levente. Népújság (Marosvásárhely)
lapozás: 1-5